annyira szeretünk kirándulni, hogy az időjárás teljesen eldönti, mi lesz ma. megint esik, semmire sem a legjobb ez a nap, azért blogot lehet írni. az olvasókat annyira szeretem, hogy hadd örüljenek, azért egy kis esőt is írok Havajról vagy honnan.

a munka mellett a benti foglalkozások kimerülnek egy nehéz fémrúd ritmusos emelgetése, benti torna, gépesített játékok, zenehallgatás és fájlmegosztás, retrófíling spanyolul és magyarul, Manu Chao és Budapest Bár. még délelőtt felharsan az utcáról a szobákba egy jól felerősített töröksramli, vasárnap délelőtt vonul a lejmkaraván - vagy a cirkuszt reklámozzák, de szerintem az előbbi. egy perc néma csenddel adózunk nekik, felidézi a vadkeleti lakótelepek hangszórós gerillamarketingjét, a "krumplit vegyenek" platós IFÁkat, nosztalgiáttessék.

 
Manu Chao azt a bizonyos "proxima estacion: esperanza" hangmintát a barcelonai metróról vette, ezért perelték is a közlekedési társaság jogtiport bemondói szegények, úgyhogy hangmintázó zenészek vigyázzatok. az esperanza egyébként reményt jelent, egy állomást hívnak így a 4-es vonalon (nem biztos, de mintha jártunk volna arra). a sok csavargásból még valami szubliminális nyelvi lerakódás is rámtapadt, de azért a Rutkai Bori szövegeit még mindig jobban tudom értékelni. (nem biztos, de mintha arra is jártunk volna.) a zenék rendszeresen beszivárognak az ismert és ismeretlen eresztékeken.
 
a karácsony kikopott az utcákról, bár a piac előtt még árválkodik egy árus, aki karácsonyt pötyögő játékállatkát terel, jövő héten is láthatjuk akár. a kukák mellet kidobott műfák és fadíszek, vajon ezeket jövőre újra mind megveszik? találtunk egész jászolkészletet, köztük két apró Caganert is, akiképp a kispolcon szellőztetik műanyag valagukat. a következő konzumünnep már a farsang, ez abból látszik, hogy a kínai bazárboltok telisteli vannak maszkokkal és jelmezekkel, kalózkalap, boszorkányparóka... 
 
egy építkezési területen vágtunk át a Collserola-dombok tövében, csupaszra mart kőfrontok és rengeteg szemét, de a túloldal végig elkerítve, viszafelé találtam rá egy műanyag krampusztritonra, piros (rojo) villával, kettétört műanyag nyéllel. piros kapucnim felhúztam, piroskesztyűs kezembe fogtam a krampvillát, így masíroztam Móni mellett, boldogan szurkáltam a felhőtlen kék (azul) ég felé. zümmögve suhant a villamos a sínekkel szabdalt zöld (verde) gyepen, óvatlan Gaudi-epigonokra vadászva, mi pedig csak mentünk, mendegéltünk, hát egy nagy körforgalomhoz értünk. az egyik partján nagy vaskapu, amögött park, díszlépcsők, és kastély. nem is kastély, parókia, vagy mi a'zisten, jókora kerttel, a hatalmas vaskapu mellett nyitvafelejtett kiskapu. ezen Móni beosont, egy Kramp pedig kisördögi bebújással bevonult mögötte. 
 
a kertet fekete (negro) őrkutya őrizte ugatva, szerencsére kiláncolva. holá perro, köszöntötte szívélyes gunyorral a Kramp, ide igazán kiírhatnák, hogy ez egy kutyával őrzött Perroquia. a gótikus ívű terasztető-oszlopok alatt Móni és a Kramp megállt parokiális faliújságot olvasni, ám ezt furcsa nyelven írták, bizonyára latinul, így be kellett érniük a zárva tartózkodó templomajtó fölé pingált nagyszabású freskókép megcsodálásával. a képen számos szent és egy szűzmária komponáltatott perspektivikus gúlaalakzatba, férfiak-nők-angyalok, boldog és mégboldogabb vegyesen, de a modern teológia elrendelése vagy a művészi hitelesség nyomán mindegyiknek ugyanolyan ábrázata volt, de a megszólalásig.Móni szerint egyforma az arcuk, a műértő Krampusz éppúgy nem tudta cáfolni, ahogy a háromszögábra bal alsó sarkában gubbasztó néma pávamadár sem.
 
búcsúzásul a Krampusz megcsodálta a kastélytemplom parókiális citromfáit, és démoni csavargatással leműértett egy ágrólszakadt hatalmas sárga (amarillo) citromot. ezután sietve távoztak a kiskapun. hazafelé alaposan elkavarodtak, olyannyira, hogy több nappal korábbi sétájuk egyik váratlan helyszínén, egy filléres használtboltban találták magukat. Móni ruhákért jött be, ám a Krampusz könyvespolcot is lelt a többtermű boltbohózat mélyén, itt elszántan nekiestek a spanyol használtirodalomnak, hátha van valami angol, német vagy újsumér nyelven is olvasható iromány. végül több rétegnyi polcmélységet átfogó hosszas buszkárolás* után nagy fogásokkal merültek fel a mélységekből: egy igazi Agatha Christie bűnügyi regényt talált a Móni, a Krampusz meg bizonyos Susan Faludi "Backlash" című feminista mérföldkövét papírkötésben. a két könyvet díszcsomagolásban vitték haza, potom 77 Eurócent összköltséggel. máig is boldogan élnek, olvasnak és írnak örömükben. aki nem hiszi, járjon utána.
 
 
 
* az év vagy évtized angol szava közfelkiáltásra a "to google", ehhöz képest a HK blog szerkesztői egyhangúlag megválasztották az elmúlt hat hét szavának a "buszkárolni" spanyol jövevényszót, jelentése: keresni, főleg ha online: guglizni.
 
Szerző: manókomment  2010.01.17. 20:37 Szólj hozzá!

Címkék: könyv utazás történet shopping kertek spanyoltanulás collserola caganer

A bejegyzés trackback címe:

https://katalonia.blog.hu/api/trackback/id/tr91680360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása