hazafelé a hypothermia jelei: nadrágszár alatt szúró tûk, hideg bokszkesztyûvé gémberedett ujjak nem nyitják a zárat, hirtelen felértékelõdik a Melegvíz, és már érzésre tudod, mikorra ér a csaphoz a bojlerbõl a forró. mostanában annyit esett és fújt, hogy egy-két derûs koradélutáni sétát leszámítva, az idõnk nagy részét itthon töltöttük. mûködik a téli, mérsékeltövi medveösztön: hibernálni, bekuckózni, meghúzódni. ilyen bennüldögélõs napokon fõleg olvasni és dolgozni lehet, ám hõsugárzónknak hála, legalább nem fázva - amúgy a világ nagy része errefelé fûtetlen. attól még sóvárgással vegyes kárörömmel nézegettük a neten a Kárpát medence idelátszó jegét, havát. Állítólag (elsõdleges forrásunk cornellai lakos, õ már csak tudja) itt emberemlékezet óta nem esett hó, nem kelt el hólapát, korcsolyázás esetleg mûjégen, hóembert max homokból. andorra viszont pár óra autóval, síelhetõ havas hegyek.

 

egyik hûvös napfényes sétánkon az Esplugues városrészen járkáltunk. korábban egy karácsonyi kirakodóvásárt találtunk errefelé, ám ennek mostanra nyoma veszett. vajon vándorolnak kerületrõl kerületre, vagy maguk is ünnepi munkaszünetelnek? hacsaknem ja hogy az esõ. tovább menetelve egyszercsak hatalmas szakadékot, valóságos krátert találunk a világ kellõs közepén. szimbolikus, bár franc se tudja, mit is, mindegy, impozáns dolog egy roppant szakadék. fõleg, hogy átjárható: fehér hídmakett, második blikkre gyalogoshíd enyhe lejtéssel tessékel a túlpartra át. közepében monumentális oszlop, arról függ két kábelkötegen. mi van alatta, lent jobbra? focipálya. az Esplugues bizonyára itt edz az Ildefons elleni meccsekre. ám a most pálya üres, eltörpül a völgykráter végén, hatalmas nyitott betonalakzatok és parkosítás, építkezési elemek, kordon, szalag, nyers földkupacok. a túloldalt mintha szálloda épülne, fölötte fémkerítésbe csomagolt roppant terméskõ-kötegek sánca, vadnövények és kertek a magasban, a túlparton. ahogy leereszkedünk a völgybe, feltûnik a szállodának nézett építmény szellõs téglafala: konkrétan átfújja a szél. az udvaron feszített tükrû, poligonális uszoda, szabad a bejárás. megtippeltem, hogy ez valami nyilvános strandféleség, és igazam lett, önkormányzati, flanc egy környék ez az Esplugues! bár lehet, hogy nyáron lezárják és rendesen (víz-)beugrót szednek, mondjuk akkorát, mint a vonatjegy a tengerhez.

 

ezt a vonatutat terveztük karácsonyra, de az elemek (víz) szabotálni fogják sajnos a karácsonyi piknikelést. talán mozizás lesz belõle, valami spanyol feliratos karácsonyi film alighanem. szinkronizálás létezik, DVD-n szokott lenni spanyol hang, de a mozifilmek többnyire feliratosak. a spanyol nyelvet marha jól lehetne moziban is, de akár a tévébõl tanulni, mert a magyar megszokástól eltérõen, itt full sávszélességgel özönöl a digitális adás, értsd: eredeti és spanyol nyelvû hangsáv, és (alighanem) feliratok. szakmai érdeklõdésünk dacára még nem sikerült a borzasztónagy televízió kis démondobozát megidomítani, így mindeddig csak az eredeti angol nyelvû Simpsons, Dr House és NCIS adások voltak meg, a nyelvtanulók ácsingózta feliratok egyelõre bújkálnak valahol. majd megkerülnek. digitális adást minden magyar háztartásba! (és sok feliratozós munkát nekünk!)

 

fordítóként teljesen a magyar nyelvterülethez vagyok szigszalagozva, úgyhogy hozott munkákon bütykölök a kivándorlásban is. éppen Sz. T. G. némelyik versét angolosítom, érdekesmód ezek is mediterrán, hellén vonatkozásokban bõvelkedõ szövegek, amikhez ugyan nem sokat tesz a jelenlegi mediterrán élmény és klíma, mégis belebólogat egy-egy zöldhajú pálmafa, átröppen a színen a  fészekrakó zöld barátpapagáj. szóval a hellén fiúszerelemre utalt az egyik szöveg, és az alapos fordító ilyenkor kutató kattintásokkal navigál a világháló nagy szövevényén, biztos ami zicher (pl hogyan balanszírozzunk a pederasztia és pedofília között, magában kötéltáncos mutatvány). a wikipédia vonatkozó bugyraiban pedig érdekes felfedezés várt: a férfi hastáncosok török hagyománya, mikor is nõnek öltözött dragster köçög-ök szórakoztatták a gyanúsan pánszexuális úri közönséget. a bennem szunnyadó vulgárnyelvész pedig rögtön bekiabált a béközéprõl: ez mekkora köcsögség! valóban a török hódoltság alatt csúszott volna át a kifejezés? érthetetlen amúgy, miért "népmûvészeti cserépedény" (bocsánat) a használatos metafora. a nõi hastáncosoknál keresettebbek voltak a fiatal fiúk, a mûfaj ma is él és virul. el ne kalandozzak, de mit tegyen az ember.

 

bulizni nem jár a hibernáló medve, csak a közértbe mogyoróért, bogyókért. forraltbort készíthetünk a literes dobozos kiszerelésû Vino de Mésa rozéból, csak mert magában olyan hideg még így is, hogy a hûtõben legalább tuti nem fagy meg. jó gyümölcsös savas, bele kis szegfûszeg, bors, narancs, fahéj, egy almadarab, mint ami a polcokon (tényleg ilyen K.u.K. címkézéssel) Glühwein csücsül, a készen kapható. a megmaradt rozébor pedig cikkzártáig kitartott: mindenkinek Felicidad Nadal, boldog karácsonyt, egészség, salud!